Néhány tény a doppingról

Kőrösi Koppány

A futásban szerencsére nem jellemző, de egyre többször hallunk róla - különösen az olimpia kapcsán. Mint mindennel, ami tiltott, ezzel kapcsolatban is rengeteg a téves információ. Nagy leleplezésre ne számítson senki, igyekszem a valóságot bemutatni.

Nem vagyok dopping-ügyi szakértő, egyszerűen érdekel a téma, és a saját tudásom - plusz ami számomra elérhető és érdekes volt - összeszedtem az alábbiakban.

Szóval a dopping fogalmát mindenki megtalálhatja a Wikipédiában. Sajna csak angolul, de azért elég egyszerűen le lehet fordítani: annak érdekében, hogy jobb eredményt érjünk el, drogok, vagy gyógyszerek alkalmazása.

A Xhosa törzs 1848-ban - Forrás: WikipédiaMaga a szó eredete egy érdekes tanulmányból derül ki (Pucsok József: Teljesítményfokozás, dopping és sport): az Észak-afrikai Xhosa törzs által a vallási szertartások során fogyasztott magas alkoholtartalmú párlat neve a Dop.

Ebből alkotott igét az angol civilizációexportőr, s született meg a félelmetes fogalom: dopping.

Maga a doppingolás, mint a sportteljesítmény külső eszközökkel történő befolyásolása már az ókori Athénban is ismert volt. Akkoriban növényi kivonatokkal, gombákkal, illetve extrém mennyiségű fehérje bevitelével fokozták az erőt, állóképességet, kitartást.

A módszerek különbözőek, alapvetően megegyeznek azonban abban, hogy a versenyzők egészségét károsan befolyásolják. A "tiszta" versenyzés esetén kizárólag a felkészülés, mentális állapot, a szervezet pillanatnyi teljesítőképessége és a versenyző genetikai adottságai alapján alakulnak az eredmények.

Doppingnak tekinthetünk mindent, ami a fentieket befolyásolni próbálja.

Tiltottnak minősül az a szer, eljárás, amelyet a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) annak minősít, és az általa hitelesített listán doppingként feltűntet. Minden más szer és eljárás megengedett - még akkor is, ha mesterségesen nyúl bele a fenti, "tiszta" szabályokba.

Knud Jensen - halála óta tilos a dopping - Forrás: www.gettyimages.comA tiltás alapvetően a versenyzők egészségének megvédése miatt alakult ki. A dopping ugyanis sokáig nem volt tiltott tevékenység, mígnem Knud Jensen, dán kerékpáros az 1960-as római olimpián a cél előtt nem sokkal amfetamin-túladagolásban meg nem halt. Először az 1968-as mexikói olimpián ellenőrizték a gyógyszerek használatát, majd 1972-ben Münchenben már 2.000 vizeletmintát vettek a sportolóktól.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1975-ben tette közzé első doppinglistáját, s az 1976-os montreali olimpián már ezt használták a sportolók ellenőrzésekor.

A doppingellenes orvosok és a doppingolós orvosok (melyek halmaza hasonló átfedést mutat a kábítószert üldöző és az újabbnál újabb vegyületeket előállító orvosokéval) azóta játsszák macska-egér játékukat. A mesterséges teljesítményfokozáshoz szükséges újabb és újabb szerek (napjainkban már a génsebészet is) egy picivel mindig előrébb járnak, mint a tiltásukat elrendelő határozatok, listák.

Miért van szükség egyáltalán doppingra?

A kérdés könnyen is és nehezen is megválaszolható, több oldalról is megközelíthető.

Mint feljebb már említettem, az ókori olimpiákon és egyéb sportrendezvényeken is használtak - a maiakhoz képest természetesen rendkívül kezdetleges - teljesítményfokozókat. Az ember ilyen. Szeretne még többet, még jobbat, még nagyobbat alkotni, győzni. Mindenáron. Persze napi nyolc kilogramm marhahús elfogyasztása kevésbé veszélyes a szervezetre, mint az amfetamin mértéktelen bevitele...

A gyarló emberi tényezőkön túl a "versenysportok" üzleti érdekeiben is kereshető a válasz. Az olimpiai játékok, európa- és világbajnokságok, versenyek nézői, de különösen a szponzorok látványos eredményeket várnak. Az érdeklődés fenntartásához dőlniük kell a csúcsoknak.

Ami nem az emberen múlik...

Márpedig az emberi szervezet teljesítőképességének fizikai határai vannak, melyeket az újkori olimpiák kezdetén már elértünk. Sajnos nem emlékszem, hol olvastam arról, hogy ha a sportszerek (futócipők, rekortán, úszóruhák, stb.) fejlődése által biztosított előnyöket ki tudjuk számolni, és azt levonjuk a mai teljesítményekből, akkor nagyjából a 100 évvel ezelőtti teljesítmények néhány tizedmásodperccel történő meghaladását kapjuk.

Szergej Bubka - a rúd ugrott helyette - Forrás: WikipédiaSzergej Bubka például, aki harmincöt világrekordot állított fel rúdugrásban - természetesen - kiváló sportoló volt, de még kiválóbb volt a szovjet üvegszálas műanyagipar, amely olyan rudakat tudott számára gyártani, amelyeknek köszönhetően egyszer olimpiát, hatszor világbajnokságot tudott nyerni.

Persze létezik genetikai manipuláció már most is: a genetikailag hosszú lábú, rövid törzsű, pálcikavékony kenyaiak nyerik a maratonokat; a helyből másfél métert ugró, laza izomzatú, két és fél méter magas feketék a legjobb kosarasok, stb.

De mindaddig, amíg a génsebészek nem "készítenek" uszonyos lábú úszókat, dór oszlopokon álló, 120 centiméteres bicepszű súlyemelőket, és így tovább - nos addig valahol máshol kell keresni a rekordok megdőlését.

Az ember, mint sporteszköz

Ezek pedig leginkább a "szerek". Azok a szerek, melyek az emberi szervezetbe jutva kitágítják azokat a határokat, melyeket az evolúció munkája több tízezer év alatt meghúztak. Sohasem büntetlenül.

A központi idegrendszeri stimulánsok, narkotikumok

Arthur Linton, a dopping első ismert halálos áldozataAz "újkori" kokszolás kezdetén az alkoholt, a koffeint, a nitroglicerint és az ópiumot használták szívesen a sportolói teljesítmények növelésére. Az első halálos áldozatot 1896-ban követelte a szerhasználat: a Párizs-Bordeaux kerékpárversenyen a 23 esztendős Arthur Linton vesztette életét túlzott sztrichnin-használat miatt.

A 20. század első felének klasszikus doppinganyagai a központi idegrendszeri izgatószerek (pl. az amfetamin és származékai), a fájdalomcsillapítók és nyugtatók (kodein és származékai) és a narkotikus kábítószerek (morfin és származékai) voltak. *

A stimulánsok karrierjének Knut Jensen halála sem tudott véget vetni, a hatvanas években még az amfetamin (és származékai) az uralkodó doppingszerek. A mellékhatásként jelentkező szív- és érrendszeri tünetek, tudatzavar, egyes esetekben elmezavar, a szer adagolását követő ún. negatív fázisban jelentkező aránytalanul nagy teljesítmény-visszaesés azonban véget vetett ennek, és beköszöntött a hormonális teljesítményfokozók korszaka: jöttek az anabolikus szteroidok.

A hormonális dopping

Heidi KriegerAki többet akar megtudni működésükről, bátran használja a Google-t, vagy csak olvassa el a már idézett tanulmányt! A hatásmechanizmus lényege, hogy az izomzat, csontozat fejlődését az e fejlődést legerősebben stimuláló férfihormonhoz hasonló szert - szteroidot - vittek a sportoló szervezetébe.

A férfihormon (tesztoszteron) leggátlástalanabb felhasználása az egykori Német Demokratikus Köztársaságban zajlott - legalábbis innen ismerjük a legkirívóbb eseteket. A két képen ugyanaz az ember látható - néhány tíz évnyi eltéréssel. Az NDK-ban az orvosok gyakran már egészen kis gyermekeknek, akár tíz éves kortól adagolták a férfihormont annak érdekében, hogy minél erősebb, ellenállóbb, nagyobb teljesítményű sportolókat "hozzanak létre".

Andreas KriegerA szintetikus anabolikus hormonok a harmincas évektől ismertek voltak, tömeges elterjedésük azonban csak az ötvenes évek végétől ismert. A szert elsősorban testépítők és nehézatléták alkalmazták, de ismert és később elterjedt volt egyéb, nagy fizikai erőt igénylő sportágakban (pl. úszás) is.

A mellékhatás a hormon ún. androgén-hatásában keresendő: a kamasz fiúkban kezdődő hormontermelés a lányoknál is a hang mélyülésével, a szőrzet növekedésével járt együtt, azzal, hogy elmaradt a menstruáció, visszafejlődött a méh, stb.

Jelentősek továbbá a pszichológiai, idegrendszeri változások, amelyek agresszivitásban, hangulatváltozásban, depresszióban és egyéb pszichotikus jelenségekben mutatkoznak meg. A fizikai és pszichikai összeomlás természetesen a hormonok szedésének időbeli abbahagyása esetén elkerülhető, hosszabb ideig tartó szedés esetén azonban az egyre súlyosbodó szövődmények a szervezet pusztulását eredményezik.*

A rombolás, melyet az emberi szervezetben e szerek használata okoz annyira szemmel látható, hogy szinte a kezdetektől a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltólistáján vannak.

A dopping manapság

A ma használt teljesítményfokozók elsősorban szintén hormonálisak. Megjelent ugyanakkor a tiltott szerek használatát elfedő szerek használata, és a génsebészet is belépett a versenysportba.

A legtöbbször manapság a növekedési hormonok különböző variációival buknak meg a sportolók a doppingteszteken.

növekedési hormon az agyalapi mirigy által termelt, jellegzetes napi ritmussal bíró hormon, amelynek maximális elválasztása a mélyalvás időszakára esik. Napközi epizodikus termelődését a napi tevékenység - például evés, edzés, verseny, nappali alvás - befolyásolja. A sportban évek óta használják, mesterséges változata szomatropin néven ismert. Növeli a a fehérje termelődését az izomban, a májban, a csontban és a porcszövetben. Segíti a zsírok kioldódását a zsírsejtekből (lipolízis), amelynek eredménye a vér szabadzsírsav-tartalmának emelkedése - a szabadzsírsavat egyes szervek energiaforrásként használják fel. Az inzulinnal ellentétes hatású, egészséges emberen adagolása révén cukorbetegség keletkezik. Növeli a glukóz kiáramlását a májból és csökkenti a vérben az inzulin hatását. Rendszeres használata cukorbetegséget és növekedési zavarokat okozhat.*

Hasonlóan az inzulintermelést manipulálja a manapság leginkább elterjedt IGF-1 teljesítményfokozó.

A fehérje-típusú hormonok közül napjainkban a legelterjedtebb tiltott doppinganyag az eritropoietin (EPO). Emberben, a vesében termelődő vérképző hormon, a vesén kívül kisebb mennyiségben a máj is előállítja.*

Az EPO a vér által felvenni és szállítani képes oxigén mennyiségét befolyásolja. Természetes fejlesztése magashegyi körülmények között lehetséges, ahol a ritkább oxigéntartalmú levegőhöz az EPO megemelkedett termelésével reagál a szervezet. Hatására a normál körülmények közötti magasabb oxigénfelvétellel nagyobb teljesítmény érhető el: nő az izmok oxigénellátása. Először 1987-ben állították elő mesterségesen, és a barcelonai olimpián, 1992-ben került a tiltott szerek listájára.

Az "igazság" a doppingról

Teljesítményfokozó szereket - különösen a regenerálódás gyorsítására, az izomtömeg növelésére - minden élsportban használnak. Sőt! Bizonyos teljesítményfokozó szerek széles körben elterjedtek, és az amatőr sportban is használatosak. Ilyenek a szervezetből az edzésmunka, vagy a versenyzés során kiürült ásványi anyagokat, fehérjét, szénhidrátot gyorsan és hatékonyan pótolni képes, a regenerációt segítő vitamin- és fehérjekészítmények, melyeket sok gyártó (BioTechUSA, Sponser, Hammer, stb.) kínál. Ezek természetesen nem minősülnek doppingnak, mivel nincs kimutatható egészségkárosító hatásuk, ezért nem szerepelnek a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség listáján.

Az élsporttól elvárt eredmények, a világrekordok hajszolása "természetes" úton vezetnek a sportolói teljesítmények befolyásolásának egyre kifinomultabb módszereihez - melyek alkalmazásában gyakran másodlagos szempont a sportoló egészsége, a szervezet működésének fenntarthatósága.

A versenysport nem csak a sportpályákon zajlik, sőt. A sportpályák kicsit olyanok,  mint az autógyárak tesztpályái: a laboratóriumokban kikísérletezett szerek kipróbálása zajlik rajtuk.

Az új és újabb kikísérletezett szereket a sportolók az edzési időszakban alkalmazzák, amikor a WADA nem végez ellenőrzéseket. Az edzők és a laborosok úgy állítják be a szerek adagolását, hogy azok a versenyzők szervezetéből a verseny idejére kiürüljenek, így a leadott minták negatívak legyenek.

A lebukások legnagyobb része az előre be nem jelentett, szúrópróba-szerű ellenőrzéseken, illetve a rosszul kiszámított kiürülés miatt a laborosok hibájából következik be. (Külön érdekesség, hogy Magyarországon a rendszerváltozás után megszűnt a laborkörülmények között végzett doppingolás, a legközelebbi doppinglabor Bécsben van...)

Dopping, etika, avagy a (sport)nagyhatalmi háborúk eszközei

A dopping alkalmazása mindennapos a versenysportban. Ezen nincs mit szépíteni. Vonatkozik ez a kijelentés a tiltott és a nem tiltott szerekre is. A sportolónak legtöbbször sem beleszólása, sem tudása nincs abba, illetve arról, milyen szerekkel tömik. Ő "csak" teszi a dolgát. Ideális esetben 10-15 fős gyúróból, edzőből, orvosból, gyógytornászból, doppinglaborból álló csapat áll mögötte. Ideális esetben vigyáznak rá...

Az a tény, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) az Amerikai Egyesült Államokban található, vezetői és vezető beosztottai kizárólag amerikaiak, belső szabályzataik, működésük nem nyilvános, a teljesítményfokozó szerek tiltott listára felkerülésének szabályait mindenfajta külső kontroll nélkül maga állapítja meg, bennem - legalábbis - kérdésessé teszi az orosz sportolókkal kapcsolatos legutóbbi megállapításokat.

Nem azok igazságtartalmát - nyilvánvaló, hogy a modern cári berendezkedésű Oroszországban az élsportolók doppingját is központilag irányítják -, inkább azok egyoldalúságát tartom kevéssé kidomborítottnak. Vajon az USA területén rendezett versenyeken miért nincs WADA-vizsgálat? Vajon a Hosszú Katinka által frissen megdöntött világcsúcsot úszó kínai úszónő teljesítménye mitől volt most messze rosszabb, mint négy évvel ezelőtt... Vajon miért edz a magar úszóválogatott évente két hónapot az USA-ban? Elgondolkodtató kérdések.

A versenysport sajnos nem tiszta játék. Amiben pénz van, ott megjelenik egy olyan érdek, amely miatt az erkölcsi megfontolások másodlagossá válnak. A történelemben láthattuk, hogy államok, ideológiák használták és használják a sportot saját nagyszerűségük legitimizálására, s az ember, az egyén, a sportoló ilyenkor sajnos másodlagos.

Sok egyéb mellett ezért is szeretem az amatőr futás világát. Itt egyszerűen nincs miért doppingolni. Nem éri meg. A versenyek zömmel nem pénzdíjasok, amelyek igen, azokon oly csekély e díjazás, ami nem fedezné a doppingolás költségeit.

Kivételt képeznek ez alól a nagy nemzetközi rendezvények, maratonok, ahová bérfutókat hívnak - zömmel kenyaiakat -, hogy döntsék a világcsúcsokat... Ott pénz is van... S valószínűleg minden egyéb, amitől a modern világ gladiátorjátékainak tekinthetők a sportesemények.

A *-al jelölt bekezdések Pucsok József: Teljesítményfokozás, dopping és sport című tanulmányából vett szó szerinti, illetve szerkesztett idézetek.

http://fortitudo.blogstar.hu/./pages/fortitudo/contents/blog/29159/pics/14703346062208199_800x600.png
alkohol,amatőr futó,amfetamin,anabolikus szteroid,Arthur Linton,baleset,dopping,doppinglabor,élsport,elvárás,eritropoietin,etika,futás,glukóz,hormonális dopping,inzulin,kábítószer,Knud Jensen,kodein,koksz,központi idegrendszer,lipolízis,morfin,Német Demokratikus Köztársaság,Nemzetközi Olimpiai Bizottság,nitroglicerin,növekedési hormon,olimpia,ópium,oxiénellátás,sport,stimuláns,Szergej Bubka,szintetikus anabolikus hormon,szomatropin,sztrichnin,teljesítmény,teljesítményfokozás,tesztoszteron,túlsúly,versenysport,WADA
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?