A hősiességről

Kőrösi Koppány

Bár csöppet sem ide tartozik, de a világban folyamatosan egyensúly van. Minél nagyobb a gazdagság egyik felén, annál nagyobb a nyomor a másikon. Minél fejlettebb a világ egyik fele, annál kevésbé élvezi a technikai civilizáció előnyeit – és szenvedi el hátrányait – a másik.

A józan önmérséklés, a szükséges szintjén megállított fogyasztás, és úgy általában véve a józanság, Isten törvényeivel harmóniában való lét a jelenben inkább álom, mint elérhető valóság.

Minap egyik kedvenc kis futóblogomon megjelent egy „szubjektív vélemény” – a szerző titulálja így – arról, hogy vajon hősnek nevezhetők-e a futók/ultrafutók. (Itt lehet elolvasni: https://www.futnimentem.hu/blog/hosozes_szubjektiv_velemeny)

Tényleg nem hasonlít Balázsra... :) (Forrás: crowland.uw.hu)Régóta foglalkoztat a téma, amióta az általam nagyra becsült Simonyi Balázs először kérte ki magának – megismerkedésünk pillanatában – a „spártai hős" jelzőt.

Kezdjük a kályhától!

Az emberi lélek ingatag. Támaszra szorul. Gyermekként a szülők, később a barátok/kortárs csoport, felnőttként optimális esetben a férj/feleség/család, tragikus esetben a munkahelyi kollégák, ivócimborák jelentik azt a támaszt, melynek nekivetheti magát, melytől egyenesen – de legalábbis stabilan – állhat.

Társas lényként az ember hierarchiában képes gondtalanul, szabadon létezni. A családba frissen megérkezve a szülők, nagyobb testvérek, nagyszülők, unokatesók, nagynénik/nagybácsik szövedékében kell a helyt megtalálni, később az óvodai/iskolai kortárscsoportokban formálódó rangsorban, felnőttként a munkahelyen, baráti társaságban, szakmai közösségekben. E hierarchia szervező ereje az ősközösségben a fennmaradásra való alkalmasság: ahogy az állatoknál is. Amelyik egyed a legbiztosabb túlélő, az kap esélyt az utódnemzésre.

A civilizációk az ősközösségtől máig hosszasan cizellálták a kiválasztás rangsorrendjét, és mára igen messze kerültünk a szimpla fajfenntartás képességétől, mint egyedüli értékmérőtől. A technikai civilizáció fejlődése – különösen a XIX. század ipari forradalma óta bejárt út – feleslegessé tett egy sor olyan túlélési képességet, mely dédszüleink korában az alapkészlet része volt. (Épp azon törjük a buksinkat feleségemmel, hogy is tegyük el télire a kertünkben termett almát, mert fogalmunk nincsen.)

Mi köze mindennek a hősiességhez?

Sok. Mióta az ember átvette Isten szerepét az életben, és jobb törvényeket ír (vö. Kánonjog/Polgári jog), növényt, állatot klónoz, folyókat fordít meg, stb. elszakadt legfőbb szövetségesétől, lelke legfőbb támaszától: Istentől (lásd még: a transzcendenstől). Nem véletlen, hogy a Nyugat embere (akire a fentiek leginkább igazak) folyamatosan támaszt keres lelkének: buddhizmus, jóga, ezotéria, vagy éppen drog, ital, cigaretta.

Pedig a lét többről szól, mint párzásról és evésről. Jól bizonyítja ezt az a mérhetetlen túlsúly-tenger, melyet a strandokon magunk körül látunk. Nem tudja boldoggá zabálni magát az ember, pedig igazán igyekszik.

A normál hierarchia - amely évezredeken át szolgálta az embert, hogy legyen tekintetét hová vetnie a földi úton – megszűntével nem maradt semmi, amiből az emberfeletti teljesítmények idején erőt meríthetne magának az ember.

Márpedig kell.

Az életben sokkal többször kell emberfelettit nyújtanunk, mint gondolnánk. Ember felettit.

Ha belegondolunk abba, hogy hogyan telik egy kismama első hat hónapja a baba megszületésétől kezdve, megérthetjük, hogy az emberfeletti (teljesítmény) része mindennapjainknak.

Egy kedves ismerősöm, futóanyuka. A kép engedélyével került ide a Facebook oldalárólEgy babát megszülni – én férfi vagyok, sose fogom megtudni – már önmagában emberfeletti teljesítmény. Fájdalom, kín, kétségbeesés, és csak ezek után öröm. A világrajött kis embert táplálni kell, és erre a legalkalmasabb az anyatej. Vegyük az optimális esetet, az anyukának van teje, a baba jól alszik és nem hasfájós. Az első fél évben négy óránként kell cicire tenni. Ez eleinte – mivel anyának és babának is új – akár egy órán keresztül is tartó mutatvány. Fáj is. Utána büfiztetés, tisztába tevés, öltöztetés, altatás, játék - egy-másfél-két óránál tartunk. Négy óránként, tehát naponta hatszor. Közben háztartást kell vezetni, esetleg a többi gyermekről is gondoskodni kell. Mikor alszik az édesanya? Mikor pihen, olvas, megy színházba, moziba, vásárolni magának és a gyerekeknek ruhát, sportol, nyaral, csacsog a barátnőivel? Igen. Pontosan abban a napi hatszor másfél-két órában, ami a két szoptatás között minderre marad neki. Emberfeletti? Igen. Az. Mondjuk ki, nézzünk vele szembe!

Ismerjük el, és legyünk büszkék az édesanyákra! És legyünk büszkék az édesapákra, akik hátrébb sorolódva a hierarchiában (hiszen – mostantól – a gyerek az első), megvonva sok földi jótól, amit a szerelem eddig korlátlan mértékben adott :), próbálnak helyt állni. Emberfeletti tettekkel tele egész életünk.

Úgy hiszem, könnyebb volt ezeket végrehajtani, amikor Istenbe vetett hittel, az ő erejét segítségül hívva, boldog reménnyel a lélekben nyújthattunk ilyen teljesítményeket – tessék megnézni legnagyobb tudósainkat, a szellem legkiválóbb embereit: istenhívők - szinte - mindannyian.

De mit tegyen a ma embere?

Az iskolában – az én generációm legalábbis – azt tanulta – Nietzschére hivatkozva -, hogy Isten meghalt. Korunk szószékéről, a médiából csak manipulatív reklámok dőlnek rá, amelyek olyan termékek és szolgáltatások megvásárlására ösztönzik, melyekre nincsen pénze – és ettől szorong. "Szerencsére" ott van mindjárt a megoldás: a szorongás-oldó gyorskölcsön... És a hétvégi shopping, a wellness-hotel egy évben kétszer...

Hová nyúljon az Istent (a transzcendenssel kapcsolatot), vagy csak egyszerűen az őrült mókuskerékből való kiszakadást, nyugalmat, békét kereső ember?

Úgy gondolom, jó válasz erre, ha megpróbál kiszakadni abból a látszat-világból, melyet a média kreál köréje. Ha megpróbál saját, egyedi – az átlagtól eltérő, abból kimagasló – teljesítményeket kisajtolni magából. Így vagy úgy ezen az úton találkozik a benne rejtőző emberfelettivel. Számomra ezen a ponton kezdődik Isten.

A hősök, a hősiesség trónfosztása egyidős a modern rabszolga-társadalmak kialakulásával. A hős traktorosnő, a hős náci katona mind a hősiességhez tapadó isteni magasztosság porba rántásának – sikeres – eszköze volt. Ahogy a „nagy” francia forradalom legelső tette a compiégne-i apácák megerőszakolása, majd lefejezése volt. Összekeverni Istent az emberrel, lerántani a porba a hősöket. És boldogtalan zabáló/vásárló/termelő robotokat csinálni belőlük.

Hogy mégis mekkora igény van az egyediségre, magunknak a többiektől megkülönböztetésére, nézzük csak meg az – egyébként tökugyanolyan – tetoválásokat. Ennyi maradt az egyéniségből, az önkifejezés szabadságából.

Kiszakadva a modern kori rabszolgaságból, szerintem a futással önkéntelenül is nemet mondunk minderre. Ki karcosabban, ki óvatosabban.

A futás például egy egzakt sport. Távolság és idő. Ha az egyik (távolság) hosszabb, a másik (idő) rövidebb, akkor jobb vagy. És mivel a tipikus fogyasztó átlagember esetében ez az arány olyan, amilyen, nem nehéz már viszonylag kis energiabefektetéssel sikert elérni. Persze nem is könnyű. Le kell mondani a drogként zabált (és adagolt, ételnek és italnak nevezett) szemétről, cigarettáról, alkoholról...

Időt kell szakítani a tartalomfogyasztás és a rabszolgamunka között a sportnak.

Valódi emberekkel kell találkozni, együtt izzadni, szenvedni, megméretni, és kevésnek találtatni sokszor.

Könnyű feladni. Nehéz folytatni.

Hogy hol az emberfeletti? Nem tudom. Van, akinek öt, tíz kilométernél, van, akinek ötvennél, száznál. Teljesen mindegy. Tiszteljük magunkban bátran az istenit, az emberit, a hőst. Álljunk bele, hogy példamutatásunk – nem dobáljuk el a műanyag poharat, leszedjük az erdőben a versenyek után a kihelyezett szalagokat, gyakran jótékonykodunk, egészségesen táplálkozunk, stb. – mások számára is fontos lehet. És nevezzük, ahogy akarjuk. Az biztos, hogy jó úton járunk: a hősök felemelésének, felemelkedésének útján.

(A vezető kép forrása: 41a.net)

https://fortitudo.blogstar.hu/./pages/fortitudo/contents/blog/82644/pics/lead_800x600.jpg
 
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?